Lehet a keto egyszerű, de mégis hatásos?
Olvass tovább, és kiderül, miért igen! 🙂 Csatlakozz a Zsac Keto Klubb-hoz havi 9.99 eur-ért most! kattints ide
Érezted már, hogy minden túl bonyolult?
Nem tudod mire hallgass, és ezért elmegy a kedved – végül pedig hagyod az egésze a fa… francba?
Én is így éreztem magam, amikor ez a kép készült Ausztriában. Kiraktam ezt a képet, hogy szabad-e piros nadrágot vegyek, majd egy hírességeket is szépítő sztár fodrász inkább azt mondta, hogy éves fitness bérletet vegyek.
Pedig ekkorra már csináltam 10 napos böjtöt, voltam nyersvegán, aztán sima nyers, próbálkoztam a makrobiotikával, a kandidadiétával, a palóval és az anyámkínnyjával. De mindezek ellenére látnom kellett:
Nem vagyok már olyan formában, mint régen?
Régebben sokat sportoltam, a csúcs az heti 15 óra volt. Emellett szinte mindegy volt mit eszem, nem látszódott meg néhány lángos, somlói vagy sör. A baj az volt, hogy eltelt 10 év, én pedig fejben még mindig ott jártam, hogy “jó alakom van”.
Rá kellett jönnöm, hogy… hát nincs már jó alakom. Sőt, határozottan duci vagyok, és ha ez így folytatódik, akkor hamarosan úgy fogok kinézni, mint a családomban az összes férfi (ez a minta: fiatalon jó alak, és az évek múlásával gyűlnek a kilók).
Van viszont egy nagy baj: mostmár nem tudok heti 15 órát eddzeni. Akkoriban semmi mást nem csináltam, az edzésen kívül minden más másodlagos volt. Most pedig, rá kellett jöjjek, sem időben nem fér ez nekem bele, hiszen mostmár van egy vállalkozásom, családom, szociális elkötölezettségeim, sokat utazom…
De van egy sokkal nagyobb probléma:
(a történet a kép után folytatódik. A képen próbálom mindenféle beállítással palástolni, de azért itt már látszik, hogy megindultam a lejtőn)
Nem is tudnám mostmár rávenni magamat a sok edzésre. Egyszerűen nem olyan fontos, hogy emiatt borítsam az életem.
Ez az igazság. Egyszerűen mindenki, aki körülöttem volt, teljesen rendben volt azzal, hogy volt rajtuk súlyfelesleg. Néha néhány kiló, néha 5-10-15-20 kg. Egyszerűen életemnek ezen szakaszában már fontosabb volt, hogy el tudjam vinni a páromat egy wellness hétvégére, vagy jobb albérletben alhassunk, mint, hogy kockás legyen a hasam. Rááadsául az (akkori) párom is évről-évre hízott, elfogadtuk, hogy “ez normális” és meggyőztük magunkat, hogy “a belső értékek számítanak igazán”.
Be kellett lássam, hogy
olyan megoldás kell, ami egyszerű, és könnyű.
Mert ha sokáig tart, nem csinálom. Vagy kipróbálom egy-két napig, aztán feladom, mielőtt bármi áttörés születhetne. Nem vagyok kitartó. Ez van. De napi pár perc, ha nem fáj, menni fog.
Amikor a százfős falunkban feküdtem éjjel az ágyon és bámultam a közvilágítástól mentes teljes sötétet, éhségtől mardosó gyomorral feltettem újra és újra a kérdést:
Ha alig eszem és ennyi mindennel próbálkozom, miért nem látok végre eredményt?
Azt éreztem, hogy megteszek mindent, hogy ne járjak úgy mint apám, és ne halljak meg vércukor problémában – de azt éreztem minden próbálkozásom ellenére, bár érek el néha rövidtávú eredményt, évről-évre mégis egyre és egyre közelebb kerülök hozzá.
Ahogyan néhány évvel később visszatekintettem, egy osztrák tó partján, egy kávéval a kezemben, ugyanerre a kérdésre, egy jelenségre lettem figyelmes, ami újra és újra felülötte magát az életemben, és minden törekvésemet megkeserítette:
Mindig bonyolult dolgokba kezdek, de feladom. Voltál ezzel te is így?
A megoldás ezért ugyanolyan egyszerű, mint amennyire fájdalmas: az egyszerű dolgokra vagyok csak képes. Azt tudom végigvinni, azt tudom a mindennapjiam részévé tenni. Mert hiába volt egy 10 napos böjtöm, és hiába beszéltem róla sok éven keresztül, annak a hatása nem tartott évekig. Ezért azt kellett megtaláljam, hogy hogyan tudom egyre könnyebb, és egyszerű módokon beépíteni azokat a jó szokásokat az életembe, amik hatottak, akkor is, ha
akkor is, ha utazom, ha ünnepelni kell, ha dolgozom, ha...
Mert mindig volt kifogás. Most ez, most az, most amaz. De lehet hogy a lelkiismeretemnek ezt meg tudtam magyarázni, a hasamat ez a magyarázat nem érdekelte, és nőtt. De a gond egyre nagyobb lett, mert:
ez elkezdett kihatni az életem többi területére is, nem csak a hasamra.
Rossz lett a hangulatom, egyre erőltetebb lett a mosolyom, egyre rosszabbul aludtam, és azt éreztem egyre butább vagyok. Ettől persze rám tört a félelelm… és ez ilyen ördögi kör volt.
Ezért az lett az első és legfontosabb dolog az életemben, hogy jól legyek - a többit ez hozta magával.
Ezért évek teltek el, és igyekeztem magtalálni azokat a kis dolgokat, amik a nagy változást adják. És már néhány ilyen kis dologtól eljött a nap, vagyis az este, amikor:
azt éreztem aznap este, talán életemben először, hogy visszakaptam az agyam.
Majd nem sokkal később, a hasam is követte ezt, végül pedig több, mint 15 kg. izmot szedtem fel. Pedig sokkal többet dolgozom, utazom, és ünneplek, mint valaha – tehát az életem messze nem ideális. Éppen néhány hete 40 (negyven) órát utaztam egyben. Emlékszem, régen az, hogy 3 órát vezessek a reptérre, aztán másik három órát a reptérről, önmagában egy hosszú útnak számított volna. És bizonyítottan működik ez a megközelítés olyanoknál, akik egyedül nevelnek több gyermeket, vagy valamilyen testi kihívással (régi nevén betegséggel) birkóznak, vagy éppen minden percben helyt kell állniuk.
Ezért szeretném átadni neked ezeket a kis dolgokat, amivel nagy változásokat indíthatsz be – és szeretném megadni azt a közösséget, ahol biztonságban kérdezhetsz, valódi emberektől, akik nem várják el tőled, hogy egy csapásra tökéletes legyél.
Ez a Zsac Keto Klub.
De csak akkor indítom el, hogyha vagyunk elegen. Mert egy előadást egy embernek is és ezer embernek is megtartani ugyanannyi idő.
Ezért arra kérlek, hogy segítsd létrejönni ezt a közösséget, és válj te is alapító taggá, akár csak egy hónapra is, kb. 133 ftért naponta, vagyis 9.99 EUR-ért.
Ki az a Zsac?
Azt éreztem, hogy egy zseni vagyok – de csak néha. Az idő nagy részében viszont buta – és ettől szenvedtem. Emlékszem, amikor kampányidőszakban kinéztem az ablakon, annyira nem volt agyam, hogy szaggatottan szálltak a hópelyhek a szemem előtt, mint amikor egy Youtube videó leáll, mert nem elég erős a net. Mintha így spórolt volna az agyam energiát.
Egy nagy sóhajjal visszatettem a tekintetem a gépemre és megpróbáltam újra elolvasni egy levelet, amiben egy ügyfél kérdezett valamit. Egy nem is túl bonyolultat. Tudtam, hogy tudom a választ. De egyszerűen nem tudtam megtalálni az agyamban azt a zugot, ahol a válasz rejtőzhet. Hiába kérdezték ezt tőlem már százszor – (vagy lehet éppen ezért) – előkutatni ezt az eméket olyan volt, mint egy idegen padlásán kutakodni.
Inkább úgy döntöttem, iszom egy kávét. Megfogtam a Nescafe-s üveget, és akkor jöttem rá, hogy üres. “De hát ma bontottam fel!” futott át az agyamon. “Megittam volna egy nap egy egész üveg kávét?”- tűnődtem. De akkor hogy lehet, hogy még mindig ugyanilyen zokni vagyok, pedig le se ment a nap? Miért van, hogy öntöm magamba a kávét, mégis minden egyes percet csak egyre nagyobb fogcsikorgatással bírok ki? Ez volt a nap, amikor rájöttem, hogy “valami baj van az agyammal”.
Azóta sikerült visszakapcsolnom az agyam. Írtam több könyvet, az egyiket az én nevemben, magamról. (A hangoskönyvet szeretném is neked odaadni ajándékba a csatlakozásod mellé, hogy jobban megismerhessük egymást). Létrehoztam a Biohack Mastermindot, és felfuttattam a vállalkozásom, annyira, hogy most a Karib Tenger mellől (a Dominikai Köztársaságból) írhatok neked. De, ami a legfontosabb – eltűnt az életemből az állandó szenvedés, hogy nekem rohannom kell, míg más sétál.
Számíthatok az agyamra, amikor kell és nem rettegek többé attól, hogy nem jut eszembe a válasz, ha egy ügyfél kérdez valamit. Ebben a klubban szeretném megmutatni ennek az átalakulásnak a legfontosabb elemeit.
