Energia edzés életmód · 16 perc
Az élet és életmódváltás egyik legfurcsább titka
Összefoglaló
Egy furcsa, de hatékony titkot osztok meg veled az életmódváltásról, ami segíthet a sikerben.
Átirat
És Facebookon, úgy látom igen, Facebookon is élőben vagyunk,
tehát megkerlek, hogy írsz egy mosogós arcot, ha jól látsz és jól hallasz.
Ide jövök közelebb a mikrofonhoz, és most egy pillanatra belehallgatok a videóba,
hogy tudjam, hogy jó a hang.
Pillanat.
Tam-tam-tam.
Én most még nem hallom magunkat, de bízom benne, hogy jó és jó lesz.
Itt a mai előadás, jó a kép és a hang.
Szóval ma az egyik legérdekesebb törvényről lesz szó,
mi az?
Élet és az életmód váltásban is számomra nagy segítséget adott.
És ez egy mondatban az, hogy a kimeneti teljesítmény nem egyenlő a bemeneti teljesítményjel.
Tehát, vagy angolul, hogy input doesn’t equal output.
Tehát, hogy attól, hogy több energiát teszünk be egy rendszerbe, az nem jelenti azt, hogy több energiát kapunk a végén.
Egy egyszerű autós példára például az, hogy hiába adunk sokkal nagyobb gázt,
mert a kerekek lehet, hogy csak pörögnek helyben és nem megy attól az autó gyorsabban.
És ez hatványozottan igaz az életmódváltásban is, ahogy látom.
És ha van kedved, akkor írj kérlek egy példát hozzászólásban,
hogy mikor fordult elő veled, hogy a kimeneti teljesítményt nem kaptad meg,
hiába növelted a bemeneti teljesítményt.
Vagy, ahogy a Leni Neftás is megmondta,
hogy a kérdés, ami nem megy, ezt ne erről tessük.
Bár, nem rögzítettem a bejegyzést, úgyhogy gyorsan rögzítem a bejegyzést.
Ez is kész.
Jó.
Ó, valaki írt, azt mondja Csilla, hogy sziasztok.
Szia Csilla, jó a kép és a hang.
Az életmódváltásban ez azért kifejezetten fontos, mert a testünk változásai, azok nagy régen,
azok nagy részt akkor történnek, amikor pihenünk, amikor regeneráció van.
Legyen szó, akár egy gyógyulásról, akár egy zsírcsökkentésről, vagy egy izomtömegnövékedésről,
hajnövesztésről, vagy bőrmegújításról, ezek többségében a regeneráció alatt zajlanak.
Tehát nem, hogy többet nem kell tennünk, hanem még kevesebbet is.
És ez zseniális.
A…
A történet napunk szempontjából viszont nagyon ellenkezik a logikával.
Vagy legalábbis látszólag ellenkezik a logikámmal.
És az egyik legjobb példa erre szerintem, ahogyan ezt gyakorolhatjuk és javaslom is, hogy gyakorold,
az maga a nyújtás.
És ez egyik fő ok annak, amit nagyon javaslom, hogy próbáld ki a jogát, mert ezt szerintem zseniálisan emlékeztet erre,
hogy bele kell lazuljunk egy helyzetbe.
Én korábban állj kidőztem és ott voltak ilyen leszorítások, mint például pont ilyen.
És amikor ezt így gyakoroltuk egymáson lassan, akkor ott ez egy feladat volt, hogy igyekezzünk bele lazulni ebbe a fájdalomba.
Bele lazulni a feszültségbe, a helyzetbe.
És ahogyan bele lazultunk, úgy sokkal-sokkal tovább bírtuk.
Egy másik ilyen szabály, ne csak autós példát mondjak, az az volt, amikor tanultunk például gyorsan ütni.
Ott az volt a titok, hogy a testünk nagyon-nagyon-nagyon laza,
és az utolsó
pillanatban feszül csak meg a becsapódás pillanatában.
Mert így, hogyha folyamatosan feszült lenne a karom, akkor ezt ilyen nehéz mozgatni és nagyon gyorsan el is fárad.
Mert az izom ugye nem tud sokáig feszülten maradni.
Tehát laza, és egy pillanatra feszül meg a végen.
Laza, és egy pillanatra feszül meg a végen.
Vagy egy másik ilyen példa az volt, hogy ha felszívom magam levegővel, és kapok egy becsapódást,
és megengedem, hogy ez a becsapódás lasson rám,
és ki is fújom a levegőt,
és utána visszaszívom magam,
és akkor ez ugye
az sokkal kevésbé káros, mint hogyha befeszítem magam, és ellenállok a becsapódásnak.
És ez szerintem nagyon jól illusztrálja a különbséget.
Ilyen például egy fal kontra mondjuk bambusz,
egy erős szélben vagy hurikánban, hogy a fal letörik,
és a bambusz meg mondjuk elhajlik, és utána visszaáll.
És ez a fajta ellenállás, hogy hiába érzem, hogy nehezebb, fájdalmasabb, több energiába kerül ellenállnom egy adatváltozásnak,
hogy egy pillanatra megengedem, hogy hasson rám, majd pedig újra rendezem magamat központba,
akkor így lényegesebb, könnyebben és kevesebb fájdalommal, kevesebb sírüléssel tudom kapni a mindennapok pofonjait.
És nem tudom, te hogy vagy vele, de az én mindennapi éve egyre több pofon van, és nem kevesebb.
Külkérlek, két mosolygós látszat, hogyha te is azt tapasztalod, hogy ez egy lényeges,
ebben több kihívással kell megbirkózzunk most, mint mondjuk 10 éve.
Ezért a titok, hogy elérjük az életmódbeni változásainkat, az életmódbeni vágyainkat,
hogy növeljük a regenerációt, nem pedig, hogy egyre többet és többet tegyünk.
Ezért, hogyha azt érzed, hogy Úristen, rettenetesen el vagy foglalva, mert foglalkoznod kell a családdal, a gyerekekkel, a munkáddal,
a testi egészséget követni,
különböző részeivel lehet, hogy a anyukáddal, a pukáddal is, és még van 1000 másik program, amire szintén el kell menni,
és akkor még pluszba az életmódváltással is, szeretnélek megnyugtatni, ez nem egy plusz dolog, amit tenned kell,
sőt, ez kevesebb dolgok.
Az egyik leg… nem az egyik legkárosabb, az egyik káros dolog, amit tudunk tenni az életmódváltásunkkal kapcsolatban,
az pontosan ez a minél többet akarok tenni, minél többet akarok tenni, minél többet akarok tenni,
és van egy logika, ahol ez működik, hiszen ha egy óra alatt megcsinálok 5 dolgot, vagy egy óra alatt megcsinálok 10 dolgot,
akkor jobb a 10, és ezért gyorsan, gyorsan, gyorsan kell.
Viszont azt tapasztalom, hogy a hosszútávú túlélésünk szempontjából, amikor nem egy-egy pillanatról van szó,
amikor mondjuk rohanni kell valahova, mert ég a ház, hanem sok-sok-sok problémáról,
ott nem az számít, hogy milyen gyorsan oldunk meg x mennyiségű problémát,
hanem hogy hányszor hibázunk nagyot, amit utána korrigálni kell.
És ezért nagyon javaslom, hogy alapvetően engedjük meg magunknak, hogy lassuljunk le,
mert ha lelassulunk a döntéseknél, és több nettó idő, nettó figyelem jut egy-egy lépésre, egy-egy döntésre,
akkor drasztikusan tudjuk csökkenteni ezeknek a kritikus hibáknak a számát, és ezzel rengeteg energiát spórolunk meg.
És ez az engedély,
ez az engedély,
hogy önmagában, hogy ne akarjunk magunkból 100%-ot kihozni minden egyes nap, minden egyes percében,
hanem mondjuk 70-80%-ot, az drasztikusan könnyebb.
Van ilyen nagyon érdekes szabály, hogy 80%-ot elérni, ott általában elég az energia 20%-a,
és ahhoz, hogy 100%-ot érjünk el, ahhoz pedig már kell a maradék energia 80%-a.
Ezt nagyon könnyű megérezni például, hogy még egy autós példát mondjak,
hogy ahhoz, hogy egy autó 100-zal menjen, az elég könnyű,
de ahhoz, hogy 200-zal menjen, ahhoz sokkal több lóerő kell, mint ahhoz, hogy 100-zal menjen.
Aránytalanul sok, aránytalanul nehezebb, sokkal több probléma keletkezik,
sokkal több figyelemet igényel, hogy 200-zal menjünk, mint hogy 100-zal menjünk el valahova, feltételező, hogy ugyanazon az úton megyünk.
És ezért én nem csak, hogy engedélyt szeretnék adni neked arra, hogy 80%-ot hozz ki magadból,
hanem bátorítani is szeretnélek rá, mert így tudunk egy rendszert hosszú tábra tervezni.
Hogy legyen mindig egy kis tartalék, amihez tudunk nyúlni, hogyha éppen helyzet van maradva az autós például,
amikor előzni kell, akkor kell egy plusz erő, ahova tudunk menni, de nem lehetünk mindig előzés üzemmódban.
Nem lehetsz mindig Forma 1-es autó, mert a Forma 1-es autó nagyon gyorsan tud, hogy előzni kell,
mert azok nagyon tönkre mennek.
És mi a másik oldalt vagyunk ahhoz, hogy hogyan tudunk nem a következő 10 nap, 10 hét vagy 10 hónapban következő 100 évben jól teljesíteni,
hogy ehhez nyugodtan engedjük meg, hogy visszavegyük a teljesítményt 80%-ra, hagyjunk magunknak energiát, pihenni,
hagyjunk magunknak időt, akár fizikailag is időt a naptárunkban, csökkentsük a teendők számát,
mert így hosszú távon a következő 1000 teendő szempontjából sokkal hatékonyabban,
tudunk majd teljesíteni úgy, hogy beáldozzuk a mai egy vagy két dolgot.
Nekem ez nagyon nehéz, mert azt érzem, és valószínűleg két utat jár az agyam, azt érzem, hogy múlnak az évek,
egyre kevesebb és kevesebb dolgra vagyok képes.
Miközben, ha objektíven megnézem, az életemben egyre több és több minden van.
Tehát, hogy objektíven az összetettség nő, szubjektíven én viszont azt érzem, hogy egyre kevesebb és kevesebbre vagyok képes.
Mert azok a falatok, amiket leveszünk, egyre nagyobbak.
És egy zseniális példa, ami nagyon jó és vizuális, és megmaradt bennem, az nagyon tetszik, hogy amikor építünk egy hidat,
akkor van mondjuk egy ilyen U-alakú szakadék, és afölé építjük a hidat,
akkor az első láb, ugye így van az U-alakunk, az első lábnak csak ide kell leérnie.
Viszont a második láb, ami ugyanúgy csak egy láb, annak már ide, és a következő lábnak még lejjebb kell leérnie.
És minél nagyobb a szakadék, annál nagyobb ez az U, annál nagyobb lábakon kell álljon ez a híd.
És ugyanúgy darab-darab, de nem érdemes beleesni abba a megítélésbe, hogy jaj, az első láb milyen könnyen ment,
mert a második láb már sokkal nehezebb, a harmadik láb már sokkal nehezebb.
És ezért tartom zseniális eszköznek a részleges böjtöt.
Mert itt nem több mindent csinálunk,
hanem kevesebbet.
Nem plusz teendőket, terheket teszünk a testünkre, hanem leveszünk róla, és adunk neki időt magára, hogy gyógyuljon.
És ezért tartom zseniális, hogy a tökéletes reggelítallal meg tudod támogatni a részleges böjtödet,
mert ugye ez nem számít bele a böjtbe, tehát nem töri meg a tökéletes reggelítal a böjtödet.
A tökéletes reggelítal az egy bögre kávé, vagy tea, egy szelet vaj, egy mérőkanál szupercsercsketós kollagén, amit itt láthatsz a háttérben.
És leturmixold, és kész.
Vagy ez lehet macsa tea, lehet kakaó, lehet csoki, bármi.
A tökéletes estítal pedig megtámogathatod az alvásodat, ami az ijjeléregenerációban segít.
A tökéletes estítal pedig egy bögre forróvíz, egy szelet vaj, egy kocka csoki, meg mondjuk fahé, és egy mérőkanál kollagén,
leturmixolva, és így segíted a pihenésedet.
És ha kettőt együtt tudod alkalmazni, akkor oda sokat tehet az életmódváltásodért, miközben pihensz.
De maga az anyag, ami termelődik, az élinkítő anyag, ami termelődik, amikor ki akarjuk hozni magunkból a legtöbbet,
az hosszú távon nem előnyes.
És az a tapasztalatom, hogy általában ez kombinálódik olyan önmagunknak mondott üzenetekkel, amik nem pozitívak.
Amikor bántanom kell magamat azért, és ostoroznom kell magamat, hogy még, még, még, még.
Nem.
Hogyha ostoroznom kell valamit, hogy megcsináljak, akkor inkább pihennem kell előtte.
És ez lenne a kulcs üzenetem a mai előadásból, hogy nagyon gyakran nem lusta vagy, csak fáradt.
És engedd meg magadnak, hogy pihenj.
Sőt, pihentesd magadat, mert ha te fáradtságod, az olyan, mintha kevés benzin van az autóban.
Nem állunk neki az autónkkal alkudozni, hogy na, érj oda kevesebb benzinből.
Ne álljunk oda magunkkal sem alkudozni.
Na, nem aludtál olyan jól.
Nem pihentél olyan jól.
Nem mozogtál.
Nem ettél jól.
De azért adj ugyanakkor a teljesítményt.
Ez egyszerűen őrültség.
Ezért amit tudunk tenni, hogy megtankoljuk az autót és elvisszük szervizbe.
A testünket is ugyanúgy a regenerációban erősítsük, ne a kifacsarással.
Mert hogyha tudjuk a regenerációban erősíteni, akkor a teljesítményt automatikusan könnyedén és erőfeszítés nélkül fogja tudni leadni.
És ott lesz.
És van még egy dolog.
Ami így a koktél cseresznye a tetején.
Ugyanakkor meg fog jelenni egyfajta boldogság.
Mert ami könnyű, az tudhat boldogságos lenni.
Ami folyamatosan erőfeszítés és önostorozással elért fogcsikorgatás, az nagyon nehezen boldogságos.
És ezért így logisztikailag vissza tudjuk szervezni az örömet az életünkbe.
Azáltal, hogy könnyebbé tesszük a feladatokat.
Vagy egyszerűen kevesebbet várunk el magunktól.
És ez nem…
Nem vízből mondom.
Hanem effektív.
Ne várjunk el többet, mint amennyire képesek voltunk.
Ami nem ment az előző alkalommal, meg legutóbb se, az nem fog menni legközelebb se.
Tehát, hogyha rendszeresen több teendőd van nap végére, mint az elején.
Vagy ha rendszeresen nap végére nem érsz a teendő listára, akkor az nem egy napi teendő lista.
Írj ki, illetve három mosogósvácsot.
Ha veled is előfordult, mert írtál egy teendő listát egy napra, és akkor kiderült, hogy ez egy heti, vagy inkább havi teendő lista.
Ez nem a te hibád, hogy nem értél a végére.
Ez annak a hiba, hogy felírtál egy heti, vagy egy havi teendőt előre.
Ez nem…
Nem elvárható. Ez nem gond.
Ez olyan, mintha elvárnád az autódtól, hogy beülsz reggel, és ki szeretnél szállni ebédre Párizsban az autódból.
Egyszerűen lehetetlen. Nincs.
Nincs benne az az erőforrás.
Nem tudsz elmenni Budapestről Párizsba reggeltől ebédig.
Mindegy, hogy mennyire erőlködsz.
Viszont maga az erőlködés olyan anyagokat termel, amik lelassítják az életmódváltásunkat.
Lelassítják a regenerációt.
És nekünk pontosan az a célunk, hogy megnöveljük a regenerációt.
Úgyhogy összegezve.
A bemeneti teljesítmény nem elengedjelöl a kimeneti teljesítménnyel.
Attól, hogy jobban erőlködünk, egyáltalán nem haladunk jobban.
Adjunk magunknak engedélyt, hogy 80%-on teljesítsünk a mindennapokban e százon,
mert így rengeteg energiát tudunk spórolni.
És támogassuk maga testünket részlegésből, tökéletes egéli étellel,
és ha lehetőségünk engedi, a tökéletes esti étellel,
hogy a regenerációnk alatt legyen neki építőanyaga,
kollagén az építőanyaga, benne lévő zsír pedig az üzemanyaga,
be tudja ezt építeni, hogy a testünk tudjon miből regenerálódni.
Mert ha a regenerációt meg tudjuk támogatni,
akkor a teljesítmény automatikusan könnyedén és azonnal ott lesz, amikor menni kell.
Ez volt a mai témánk.
Legjobbakat!
Sziasztok! Zsac voltam!
Írd meg a kedvenc gondolatodat vagy mondatodat kommentben,
vagy ha van kérdésed, a kérdés kukac kollagénfejre.hu-ra.
Sziasztok!